Csöpögött a víz a kormányról a garázs betonjára, ahogy a biciklit a falnak támasztottam. Novemberi csütörtök este volt, kilenc óra, és épp egy hetvenkilométeres kör végén jártam. A lánc tele volt sárral és apró, ragacsos levéldarabokkal, a sárvédő alá beszorult egy egész köteg vadgesztenyelevél, a cipőm orra pedig átázott.
Egy kisebb élelmiszerbolt vezetője vagyok, hajnalban nyitok, ezért edzeni csak este tudok. Ősszel ez azt jelenti, hogy lámpával, nedves úton, a levelek között tekerek. A száraz falevél zörög a kerék alatt, és még élvezetes is. A nedves viszont olyan, mint a szappan: egy kanyarban elég egy rossz pillanat, és a gumi megcsúszik rajta. Ilyenkor lassabban veszem a kanyarokat, és jobban figyelek, mint nyáron.
Leültem egy kisszékre, előkerestem a régi fogkefét és a láncolajat, és nekiálltam a láncnak. Szemenként kapartam ki a leveleket a fogaskerekek közül, és közben azon gondolkodtam, hogy ez a tisztítás ugyanolyan része az őszi edzésnek, mint maga a tekerés.
A lánc tisztítása közben jutott eszembe, hogy a falevelekkel nemcsak az úton gyűlik meg a bajom.
Másnap reggel a Péter Láncfűrész kínálatában kezdtem keresgélni, mert pár éve a régi fűnyírónk egyik kopott alkatrészét onnan pótoltam, és az a gép azóta is gond nélkül jár. A házunk előtti udvaron ugyanis három öreg vadgesztenyefa áll. Nyáron árnyékot adnak, ősszel viszont hetekig hullik róluk a levél. Eddig gereblyével szedtem össze, vasárnaponként két órán át, és a nedves leveleket a fűről alig lehetett felhúzni. A kapuhoz vezető járda pedig ugyanolyan csúszós lett, mint az esti bicikliút.
A lombszívó kategóriában először azt kellett tisztáznom, hogy mi a különbség a gépek között. Az oldal elmagyarázza, hogy a lombfúvó nagy sebességgel egy kupacba fújja a leveleket, ami bokrok alól és kavicsos ágyásokból jól megy. A kombinált lombszívó viszont szívni is tud, és a beszívott leveleket aprítókések zúzzák össze, így a gyűjtőzsákban sokkal több fér el.
Egy szám különösen megragadt bennem. Az aprítóarány, például 10:1, azt jelenti, hogy tízzsáknyi levelet a gép egyetlen zsáknyira zúz össze. Nálunk ez döntött: nem akartam vasárnaponként zsákokat cipelni a komposzthoz.
A kínálatban a kézi gépek mellett önjáró, nagy gyűjtőzsákos Weibang gép és egy önjárós, aprítós HECHT modell is szerepelt, de az udvarunkhoz ezek túl nagyok lettek volna. Egy kisebb, kézben tartható, benzinmotoros HECHT gép mellett döntöttem, ami fújni és szívni is tud. Sokat segítettek a választásban a gépekhez készült saját fotók és bemutató videók, mert láttam, hogyan fest a gép használat közben, nem csak a katalógusképen.
Volt egy tanács az oldalon, amit a saját bőrömön tanultam meg. A teljesen átázott, sáros leveleket nem érdemes felszívni, mert eltömítik a csövet. A gépet szárazabb időben vagy enyhén nyirkos lombnál érdemes elővenni. Az első próbálkozásom egy esős hétfő reggel volt, és két perc után szétszedhettem a gép csövét. A cső belsejében olyan tömör, nedves levélpép ült, mint a sárvédő alatt egy novemberi kör után. Nevettem magamon: pont én, aki minden őszi lánctisztításnál a vizes leveleket átkozom, hittem azt, hogy egy gép esőben is elbánik velük.
A második alkalom egy napos szombat délelőtt volt. Húsz perc alatt végeztem az egész udvarral, és a felaprított levelek két kisebb zsákban mentek a komposztra. A járda tiszta lett, a fű újra látszott a levelek alól.
Ami korábban két óra volt, az most negyedóra, és a felszabadult időből vasárnap délelőttönként egy rövid, laza kör lett a kerékpáron. Egy boltvezetőnek, aki hajnalban kel, ez nem kis dolog. Este, amikor a garázsban a láncot tisztítom, már csak az úton összeszedett leveleket kaparom ki, az udvarit nem. Azt elintézi a gép, amit a Péter Láncfűrész kategóriáiban, a saját korábbi tapasztalatomra hallgatva választottam ki. Nem is bántam meg a döntésemet, és legközelebb is ehhez a webshophoz fogok nyúlni, ha valamire szükségem van.
