Kerékpáros gyakorlópálya a kertben: a talajon múlt minden

Nyáron kezdtem el komolyan tekerni, és az első hónapokban minden reggel ugyanazt a kört mentem a déli parton.

Kimért, sima aszfalt, kevés autó, hajnalban még hűvös levegő.

Aztán egy edzőtársam felvitt egy erdei szakaszra, és fél óra alatt kiderült, hogy amit addig kerékpározásnak hittem, az inkább csak közlekedés volt.

Az egyenetlen talajon egészen máshogy kell ülni a nyeregben, máshogy kell fékezni, és teljesen más izmok dolgoznak.

Két bukás után rájöttem, hogy ezt nem lehet heti egyszer, negyven kilométerre elutazva gyakorolni.

Kellene valami itthon is, ahol napi tíz percet lehet gyakorolni a technikát.

A kertünk hátsó része elvileg alkalmas lett volna erre, gyakorlatilag viszont egy gazos, gödrös, régi szemétlerakó volt.

Amikor ősszel először próbáltam végigtekerni rajta, kétszer állt meg a kerék egy kitüremkedő gyökérben.

Akkor döntöttem el, hogy ha ebből valaha pálya lesz, azt nem lapáttal fogom megcsinálni.

A következő hetekben fórumokon olvastam utána, hogyan érdemes belevágni, és a saját kérdéseimre kapott válaszokat próbálom most összeszedni.

Kell-e egyáltalán gép egy ekkora területhez?

Nálam ez volt az első kérdés, és sokáig azt hittem, hogy nem.

A hozzászólásokból viszont az jött le, hogy ötven négyzetméter fölött a kézi munka ott bukik el, hogy a tömörítés nem lesz egyenletes.

Egy pálya pedig pontosan attól használható, hogy nem süpped be a kerék alatt a második eső után.

Volt, aki azt írta, hogy két hétvégét töltött ásóval, aztán az első őszi esők után az egész visszasüllyedt, és kezdhette elölről.

Ezt a hozzászólást olvastam el kétszer, mert pontosan ez az a hiba, amit én is elkövettem volna.

Hol találok olyat, aki egy ilyen kis munkára is kijön?

Ez volt a második kérdésem, mert azt gondoltam, hogy egy kert végéért senki nem indítja el a gépet.

A fórumon egy hozzászóló írta le, hogy nyugodtan keressek rá arra, hogy földmunka Zamárdi és környéke, aztán kérjek felmérést attól, aki a Balaton déli partján régóta dolgozik, mert a méretről úgyis a helyszínen derül ki minden.

Így akadtam rá a Pannon-Fuvar 2000 Kft.-re, amelyik Siófokon és a Balaton környékén végez gépi földmunkát, a felmérést pedig díjmentesen vállalja.

Mit érdemes megkérdezni a felmérésen?

Erre már a helyszínen kaptam választ, mert nem nekem kellett kérdeznem.

Végigjárták a területet, megnézték, honnan lehet bejönni a géppel, és rögtön szóltak, hogy a hátsó sarokban lévő tuskót ki kell szedni, mert a gyökere alatt üreg van.

Ez nekem eszembe sem jutott volna, pedig pont az lett volna a pálya legmeredekebb pontja.

Végigbeszéltük azt is, merre folyik a víz a kertben, mert a hullámos szakasz alján könnyen kialakulhatott volna egy állandó pocsolya.

Ez a fél óra többet ért, mint az összes fórumbejegyzés, amit addig elolvastam, mert itt már a mi kertünkről volt szó, nem általánosságban a földmunkáról.

A földmunka Zamárdi beírásával én is a déli part szolgáltatóit néztem végig, és a pannonfuvar2000.hu nagy segítségemre volt. A szolgáltatásaik felsorolásánál akadtam meg, mert a tuskókiszedéstől a tereprendezésig mindent egy kiszállással elvégeznek.

Mennyi idő alatt lett belőle pálya?

A gépi rész két nap volt.

Az első nap a tuskó és a régi törmelék tűnt el, a második nap a terepet formálták meg úgy, ahogy megbeszéltük: egy hosszabb hullámos szakasz, egy enyhe emelkedő és egy sík rész a fordulóknak.

A tömörítés volt az, amit én biztosan elrontottam volna, mert azt hittem, elég egyszer végigmenni rajta.

A gépkezelő rétegenként dolgozott, és minden réteg után újra átment a területen, ezért nem mozdult el semmi azóta sem.

Amikor a gép elment, a felszíni formázás és a füvesítés már rám maradt, hétvégenként, két hónap alatt.

Megérte?

Azóta minden reggel tíz percet tekerek ott munka előtt, és a nyári erdei köröknél érezhetően magabiztosabb vagyok.

A Pannon-Fuvar 2000 Kft. két napja alatt olyan alapot kaptam, amit egyedül soha nem hoztam volna össze, és ez a különbség az, ami minden edzésen visszaköszön.