Gyönyörű hegyes-dombos vidéken élek, ahol csupa olyan félig-meddig kijárt útvonal van az erdőben, ami a kevéssé bátrak számára is kellő adrenalin mennyiséget biztosít és mindeközben a természet közelsége is hozzátesz a tekerés élményéhez. Szóval elég sokat bicózok a hegyekben, egyszerűen csak mert jó, kikapcsol és közben kellemesen el is fáradok. Van hozzá egy kellemes kis társaságom is, persze nem mindig ér rá mindenki, de egy ilyen közegben úgyis csak egymás mögött tudunk haladni, a közösségi élmény része inkább abban rejlik, amikor megállunk egyet enni vagy inni és közben beszélgetünk.
Lényeg a lényeg, ők azért kellő módon ki szoktak rángatni a komfort zónámból többek között azzal, hogy nagyobb lélegzetvételű túrákat szerveznek egyáltalán nem hétköznapi környezetbe. Ez magában foglalja az erdős terepeket, de épp úgy a brutális hegymeneteket is, aszfalt úton persze. A legutóbbi ilyen elképesztő hegymászást itthonról nem is olyan messze sikerült lerendeznünk. Azt hiszem, életem egyik legnagyobb kihívása volt leküzdeni, de együtt megcsináltuk: feltekertünk a Grossglocknerre. Bizony, ez nem volt kismiska, komoly ott kellett lenni testben, lélekben, észben, közben pedig odafigyelni a közlekedés többi résztvevőjére is, mert hogy nyilván ez az út rendkívül népszerű a motorosok és az autósok körében is. Elképesztő küzdelem volt, de az az érzés, amikor felértünk a tetejére, valami hihetetlen, talán semmihez sem fogható diadalmat adott a lelkünknek. Szerintem nagyon fontos, hogy időről-időre leküzdjük a démonjainkat, ki így, ki úgy. Nekem ez egy remek lehetőség volt arra, hogy kicsit jobban képbe kerüljek önmagammal és ura legyek a saját fejemnek a fókuszom irányíthatósága szempontjából.
Ezt az érzést kajtatva persze lehet még kis löketeket szerezni az itthoni domborzati lehetőségek között is, de amint megjönnek a hűvösebb idők én nem igazán szeretek a szabadban sportolni, mert nagyon érzékenyek a légutak a szervezetemben és nagyon könnyen megfázok. Ezért rábeszéltem a többieket, hogy teszt jelleggel próbáljunk ki egy benti alternatívát, ami végülis akár nyújthat hasonló élményt, mint egy brutális hegymenet, hiszen saját magamnak állítom a terhelési szintet – így hát elmentünk egyet spinningelni.
Nem volt rossz az óra, de amiről utána beszélgettünk sokkal inkább maradandó és hasznos volt. Valamilyen formában mindenkinél aktuális épp a házfelújítás, kinél a konyha, kinél a nappali, kinél a fürdőszoba van éppen porondon, de nagyjából fél évente körforgásban lejátszuk ugyanezt, szóval mindenkinek hasznos az információja a többiek számára. Ezért különösen örültem, mikor szóba került a fürdőszoba csempe. A testvérem lakását újítjuk egy ideje már és ezen a ponton annyira sokszor változtattuk már az álláspontunkat, mint az egész tervvel összességében nézve sem. Mindig meglátunk valami új ötletet, valami új dizájnt, ami jobban tetszik, mint az előző és rögtön rácuppanunk arra, hogy jaj, milyen jó volna, ha inkább így nézne ki…
A Fürdőszoba Ötletek oldalán persze tökjó tippek vannak, de ha ezt az ember egy közeli barátjától kapja meg, az mégis csak hitelesebb, vagy kézzelfoghatóbb. Elvégre az, hogy milyen csempét és padlólapot rakunk le a fürdőszobába, gyakorlatilag alapjaiban meghatározza, hogy milyen hangulatú lesz a ház talán egyik legfontosabb helyisége. És ez bizony egy fokkal összetettebb kérdés annál, hogy milyen színű legyen a szoba… Figyelembe kell venni méreteket, struktúrákat, mintákat, különböző elrendezési és lehelyezési lehetőségeket, azt, hogy mekkora a terünk és ehhez mi volna az ideális lerakási választás és még sok más tényezőt a hely speciális igényeinek megfelelően.
Első körben valóban érdemes végig gondolni, hogy melyik színeket szeretnénk, hogy domináljanak. Tetszene, hogyha volna valami harsány a fürdőben? Vagy inkább az egész legyen olyan, mintha ott sem lenne? Milyen más színek és formák jelennek meg a lakásban, amivel harmonizálni kellene? Esetleg választottunk már bútort / vagy van meglévő? Milyen jellegűek? Mi az a színvilág, ami illene hozzájuk? Számomra a fürdőszoba nagyon fontos helyiség, ahol a nyugalmat, a harmóniát és békét keresem. Nem szeretek rohanni, gyűlölöm a kapkodást és minden olyan tényezőt, ami nyugtalanít. Éppen ezért nekem nagyon lényeges, hogy a fürdő, ami gyakorlatilag az otthoni rekreáció és feltöltődés színtere lehet, olyan színekben pompázzon, ami ehhez a belső békéhez hozzátesz és segít a harmónia megteremtésében és fenntartásában. Erre nagyon jól alkalmasak és sosem mennek ki a divatból a föld és a víz színei. Ha pedig nem félünk különböző anyagokat használni, akkor a csempe mellett bármi más természetes anyagot felsorakoztatni szintén remek ötlet. Nem rég jártam egy olyan hotelben, ahol a fürdőszoba egyik fala nagy lécekkel le volt deszkázva. Annyira jó érzés volt tőle abban a helyiségben tartózkodni, hogy hihetetlen. Az egész kapott egy rendkívül barátságos jelleget, amitől jobb kedve lett annak, aki éppen besurrant akár csak egy zuhanyzásra is.
Az már egy fokkal vészesebb kérdés, hogy mekkora lapokat válasszunk. Hiszen egyáltalán nem mindegy, sem a kinézet szempontjából, sem pedig abból a megfontolásból, hogy aztán mennyi csempét kell majd vágni, mennyi hulladékot termelünk vele és ezáltal mennyi pénzünk megy valójában a kukába. Szóval érdemes ezt a kérdéskört ezekről az oldalakról is körül járni. Manapság talán divatosabbnak lehet mondani azokat a csempéket és járólapokat, amik nagyméretűek és többnyire négyzet alakúak. Ezzel szemben 10-20 évvel ezelőtt pont az volt a menő, hogyha kicsi, kezelhető méretű lapok kerültek fel a falra vagy épp a földre. Akkoriban egy-egy díszcsíkkal dobták fel az egyébként talán kissé egysíkúnak mondható kinézeteket, most meg már ezekből a díszcsíkokból lettek inkább mozaikok, vagy akár a mozaikok hiánya. Megmondom őszintén, személy szerint nekem a hagyományos, nagyjából 140 centi magasságban elhelyezett mozaik vagy díszcsík-sor nem tetszik. Sokkal izgalmasabban bontja meg a teret és a látványt az, hogyha mindezt nem vízszintesen, hanem függőlegesen játszuk el, és nem is muszáj akár egy keskeny díszsorral beérni, lehet akár egész csempéket használni hozzá, valami más textúrával vagy színnel. Szerintem ez nagyon fel tudja dobni a teret.
Az sem mindegy, hogy milyen formában tesszük le a csempét. Attól függően, hogy mekkora falfelületeink és terünk van és hogy miként lesz majd berendezve a helyiség, lehetőség van az egész optikai nagyítására egy jól átgondolt csempézéssel. A Fürdőszoba Ötleteken erről is lehet olvasni többek között. Számomra ez azért nem annyira mérvadó, mert nekem legjobban a téglalap alakú csempék tetszenek, ezeket pedig nem lehet olyan sokféle módon variálni. Egy díszsort azonban mindenképpen rakok majd közé, persze csak függőlegesen.
A többiek arra hívták fel a figyelmemet, hogy azzal ne fukarkodjak, hogy mennyit rendelek, mert nagyon kellemetlen dolog annak alászaladni, hogy találok végre egy szimpatikus terméket, majd túl keveset veszek belőle és mire erre ráeszmélek, már pont elfogy és a járvány miatt idén már nem is jön belőle újabb szállítmány. Szóval az ördög sohasem alszik, mindig érdemes felkészülni a legrosszabb eshetőségre. Ezért a megfelelő mennyiség kiszámításánál legyünk őszinték és reálisak, kalkuláljuk bele, hogy mennyi lesz a hulladék, mennyi törik el szállítás közben, mennyit bénázunk el még az elején és aztán még ehhez is tegyünk hozzá néhány plusz darabot Murphy törvényeinek kijátszása végett és akkor már biztosan elég lesz a fürdőszoba teljes kicsinosításához a megrendelt mennyiség. Érdemes nézegetni a Fürdőszoba Ötleteket (furdoszobaotletek.hu), mert nagyon jó tanácsaik vannak és ha nincsenek épp a baráti körben felújításban jártas cimborák, akkor őket egész jól tudja helyettesíteni az oldal a tanácsaival és információival.
